A holland Semmy Schilt a párizsi európa-nagydíjat megnyerve jutott a döntőbe, ahol legyőzte Ray Sefot, és kiütötte Remy Bonjaskyt és Glaube Feitosat. Ő lett a negyedik holland K-1 világbajnok, és Andy Hug után a második, aki karate múlttal rendelkezik.

Az első tartalék mérkőzésben Feitosa legyőzte Gary Goodridge-et.

A második tartalék mérkőzés az est leglátványosabb kiütését hozta: az újonc Badr Hari a második menetben egy pörgő rúgással állon találta Stefan Lekot.

A nyolcas torna első meccsét a világbajnok Remy Bonjasky, és a koreai birkózó, Hong-Man Choi vívta. Pontozással Bonjasky jutott tovább.

A második meccsen Schilt és Sefo csapott össze. Schilt közel 30 centivel magasabb Sefonál, aki azonban derekasan helytállt, de a holland óriás jutott tovább pontozással.

A harmadik mérkőzésen két veterán, Jerome LeBanner és Peter Aerts lépett ringbe. Aertsnek ez volt a 13. világbajnoki döntője, ebből hármat meg is nyert. LeBannert sokan tartották az egyik legjobb K-1 harcosnak, de neki eddig még nem sikerült világbajnoki címet szerezni. Eddigi három összecsapásukból kettőt Aerts nyert meg. Nem volt ez másként most sem, extra menettel, pontozással jutott a középdöntőbe.

A negyedik elődöntőben a japán favorit, Musashi küzdött az orosz Ruslan Karaev ellen. Extra menetben, pontozással Musashi jutott tovább.

Az első középdöntőben Semmy Schilt kétszer a padlóra küldte a világbajnok Bonjaskyt, 2 perc alatt megnyerve a meccset.

A második középdöntő előtt bejelentették, hogy Peter Aerts sérülés miatt nem tudja folytatni a versenyt, így a tartalék-győztes Feitosa lépett a szorítóba Musashi ellen, akit a második menetben ki is ütött.

A világbajnoki döntőt 58 213 néző követte a helyszínen, és közel 90 országban sugározták.

A 2006-os WGP reklámja

A 2006-os Oceania GP-t, Új-Zéland első neves K-1 versenyét Paul Slowinski, az USA GP-t Las Vegasban Chalid „Die Faust”, az ázsiai GP-t Szöulban Yusuke Fujimoto, az európai GP-t Amszterdamban Björn Bregy nyeri meg.

A World Max szekcióban Buakaw lesz az első kétszeres K-1 Max világbajnok.

2006. december 2-án Tokióban tartják a világbajnoki döntőt, ahol Semmy Schilt ismét világbajnok lesz, ismét begyűjtve ezzel a 400 000 dolláros jutalmat.

Peter Aerts a tartalék mérkőzésen az első menetben kiütötte Musashit.

Az első elődöntőben Schilt és LeBanner küzdött. LeBanner jó formában volt, de így sem tudta legyőzni a svájci óriást, aki pontozással jutott tovább.

A 41 éves Ernesto „Mr. Perfect” Hoost lépett ringbe, ellenfele a német Chalid „Die Faust”, aki az USA GP-t megnyerve jutott a döntőbe. Hoost extra menetben pontozással jutott tovább.

Következett a harmadik elődöntő, ahol Glaube Feitosa és Ruslan Karaev csapott össze. Feitosa az első menetben véget vetett a küzdelemnek.

Az utolsó elődöntő érdekesre sikerült: miután Stefan Leko öv alatt találta el Remy Bonjaskyt, a doktor szünetet rendelt el, és Bonjasky visszavonult az öltözőjébe, ahonnan 15 perc múlva tért vissza a ringbe. Leko azonban ismételten öv alá talált, egy sárga lapot kiérdemelve ezzel. A mérkőzés 3 perc múlva folytatódott, és Bonjasky pontozással győzött.

A második tartalék mérkőzésben Ray Sefo az első menetben padlóra küldte Melvin Manhoef-ot.

Az első középdöntőben Schilt pontozással legyőzte Ernesto Hoostot, megfosztva őt az ötödik világbajnoki cím lehetőségétől.

A következő középdöntő előtt bejelentették, hogy Bonjasky nem tudja folytatni a versenyt, így a helyét Peter Aerts, az első tartalék mérkőzés győztese vette át. Aerts a második menetben TKOval legyőzte Feitosát, így a döntőbe került.

Következett Badr Hari és a K-1 Oceania’06 győztese, Paul Slowinski összecsapása egy super fight keretében. Látványos küzdelemben Hari pontozással győzött.

A döntő mérkőzést Semmy Schilt és Peter Aerts vívta. Schilt pontozással győzött, így másodjára is magáénak tudhatta a világbajnoki címet. A döntőt 58 400-an nézték a helyszínen, és 129 országban vetítették.

2007-ben mutatkozott be a szupernehézsúlyú (100kg feletti) és nehézsúlyú (70-100kg) címmérkőzések. Az év végére Semmy Schilt és Badr Hari nyerték el a két övet. Schilt Amszterdamban Mighty Mot, Hari a hawaii GP-n Fujimotot győzte le ezért a címért. A K-1 Max világbajnokságot Andy Souwer nyerte meg.

A K-1 regionális bajnokságait az USA-ban Mighty Mo, Európában Paul Slowinski, Ázsiában Fujimoto nyerte. Doug Viney vigaszágon jut a döntőbe, megnyerve a Las Vegasban rendezett GP-t.

December 8. Yokohama – Semmy Schilt harmadjára szerzi meg a világbajnoki címet, és a vele járó 400.000 dolláros jutalmat.

A tartalék mérkőzést Mighty Mo és Paul Slowinski vívta. Slowinski segítője a sarokban nem más, mint a négyszeres világbajnok Ernesto Hoost volt. Slowinski a második menetben KOval vetett véget a meccsnek.

Az első elődöntőben Jerome LeBanner, és a 218 cm-es koreai óriás, Hong-Man Choi lépett ringbe. LeBanner a meccs előtt viccelve mondta, hogy ledönt egy tornyot. Tartotta magát ehhez, és pontozással nyerte a meccset.

A második meccsen Semmy Schilt és Glaube Feitosa küzdött. Ezen az estén ez volt Schilt legnehezebb meccse, majdnem padlóra is került, de végül pontozással győzött.

A harmadik elődöntő a marokkói Badr Hari, a K-1 nehézsúlyú bajnoka és a kétszeres K-1 világbajnok Remy Bonjasky között zajlott. A rendezvény előtti interjúkban kölcsönösen biztosították egymást arról, hogy ez a meccs valódi háború lesz. Bonjasky ugyan pontozással nyert, de kétséges volt, hogy tudja hozni a formáját a következő meccsekben, köszönhetően Harinak.

Az utolsó elődöntőben a háromszoros világbajnok Peter Aerts és a japán kick-boxos Junichi Sawayashiki küzdött. A 37 éves Aerts ott volt az eddigi 15 döntőben, és ez a rutin meg is mutatkozott: másfél perc alatt fejezte be ezt a meccset.

A középdötőben LeBanner – a 4 továbbjutó közül egyedüliként nem holland színekben küzdő – ismét szembekerült Schilttel, aki a második menetben feladásra kényszerítette a franciát – LeBanner lába megsérült.

A következő összecsapásban a fáradt Bonjasky és a szinte érintetlen Aerts lépett ringbe, és az elvárásoknak megfelelően Aerts pontozással legyőzte Bonjaskyt.

Egy superfight keretében Musashi legyőzte a francia David Dancrade-t.

A döntőt Schilt és Aerts vívta. Harmadjára álltak egymással szemben – először Aerts, majd Schilt győzött. Most ismét a világbajnoki döntőben kerültek össze, és a tavalyihoz hasonlóan ismét Schilt győzött – az első menetben Aerts térde megsérült.