Interjú Plébán J. Kristóf tű. hadnaggyal (3 dan Ju-jitsu Kelemen ryu)

Hogy áll össze egy átlagos heted edzés szempontjából?

Az edzésem úgy néz ki, hogy kondizom, a miskolci és debreceni csapatnak tartok közelharcképzést, és néha ránézek a debreceni tanítványaimra. Amikor reggel 8-kor leadom a 24 órás szolgálatot, már sokszor nincs indíttatásom többre.

Mi a különbség civileknek tartott és pl. TEK-eseknek tartott tréning között?

A polgári rész, a dojoban tartott rész inkább az egész szellemi háttérre épülő, művészeti oldalt szeretné a tanítványok felé bemutatni. Az utat, amin megtalálja önmagát, ahol a mozgás, csak egy segítő, közvetítő elem. Közvetítő, de ugyanakkor elengedhetetlen elem mivel ezen keresztül érti meg, hogyan fogadja el magát. Civil edzéseken a tanítványnak meg kell értenie, hogy ne vállaljon fel értelmetlen összecsapást. Ha a polgári közönségnek tartott foglalkozáson tanított technikákat nézzük, ott meghatározó elem a Btk. Mindenkinek figyelembe kell vennie, hogy aki az utcán bármilyen okból garázdálkodik, annak következményekkel kell számolnia, akármelyik oldalon áll. Ha valaki belekerül egy tettlegességet feltételező helyzetbe, akkor nagyon gyorsan fel kell ismerni a lehetőségeket, és ha a küzdelem elkerülhető, akkor nem belemenni. Ugyanakkor, amikor a TEK munkatársairól van szó, akiknek a Btk alkalmazása a munkájuk, a legfőbb szempont a villámgyors helyzetfelismeréssel hatékonyan a bilincselési helyzethez való eljutás. Ez az alapvető különbség technikai megoldásokban is megjelenik. Így például míg a polgári oktatásban teret nyernek az ütések-rúgások, addig a TEK munkatársainak ezt háttérbe kell szorítani, tekintve, hogy a rendőrnek nem az állampolgár megverése a dolga, hanem az elfogása és előállítása.

Nincs ezer fajta közelharc. A cél határozza meg a harcot jelzőjét. Így, ha lerántom a ju-jitsuról a művészeti részt, és a cél a bilincselés akkor rendészeti, ha megsemmisítés, akkor katonai közelharcról beszélünk.

Segíts definiálni a harcművészet, a küzdősport és a közelharc fogalmát!

A küzdősport nekem teljesen kívül esik ezen a kérdéskörön. A küzdősport, mint nevében is mutatkozik, sport. Szabályok közé szorítva, megszabott idővel és adott rendszerben engedélyezett mozdulatokkal. Aki küzdősportban jeleskedik, az a sportban megjelenő helyzetekre kialakított fizikummal és pszichikummal rendelkezik, amely eredményesen alkalmazható a ringben töltött időre, a szabályok keretében, de ott, ahol az agressziónak nem szab gátat semmi, elképzelhető, hogy cserben hagy.  

A közelharc olyan mozgás, amelyben az embernek a saját életét kell megmentenie, és ez minden szabályt elsöpör.  Aki ezt az életveszély érzetet lelkileg fel tudja dolgozni, az képes a tudatát a rendezett mozgás felé irányítani és eredményesen harcolni.

A harcművészet a közelharc egy fejlettebb, elméleti háttérrel gazdagított változata. Olyan rendszer, ahol az embernek önmagával szembesül, saját létének az értelmét vizsgálja. Ezt támogatja a harci tudás felépítése, a külső világtól való védelem kialakításával.

Legjobban talán így tudnám megközelíteni a különbségeket:

• a sportnál: én vagyok a legjobb, mögém mindenki.
• a közelharcnál: féljetek tőlem, alám mindenki.
• a harcművészetnél: nem kell félni tőlem, én nem félek senkitől.

Te már megtaláltad a léted értelmét?

Hála az égnek nem, mert ha már megtaláltam volna, meg is halhatnék. Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű. Remélem, hogy mire a halálos ágyamhoz érek, sikerül megegyeznem önmagammal.

Sohasem érkezünk meg. Ha valaki úgy érzi, megérkezett, az nem ismeri önmagát.

Te mikor kezdted az utat?

Hatévesen kezdtem judo-val, természetesen atyai hatásra.( bevittek és odaraktak) A belső indíttatás piszkosul nem volt meg. Ez mutatkozott is nagyon szépen, mert másfél év után kivettek. Aztán a körülmények, a miskolci világ hatására elindultam a küzdősportok irányába, hogy meg tudjam védeni magam, így 10 éves koromban shito-ryuzni kezdtem. 16 évesen találkoztam egy barátommal, aki éppen ju-jitsuzott. Megnéztem, tetszett, és magamban másfél évet jósoltam az egésznek. Ez volt 87-ben. Azóta eltelt már jó pár másfél év!

Mikor lettél danos?

95-ben lettem danos. Még jó pár évnek el kellett telnie, hogy ne csak fekete öves legyek.

Hogyan látod a helyed a jitsuban?

A jitsu mint mozgás, mint gondolkodás, a mindennapjaim részévé vált. Életmód, amiben nincs hely, mert maga a hely. A szövetség életében a polgári és a TEK tanítási, képzési munkával veszek.