Interjú Mészáros Jánossal

Mennyire foglalkoztatta a mozgás, a sport gyermekkorban? Iskolai testnevelés órákon hogyan teljesített?

A sporttal kapcsolatos első tapasztalataim egyértelműen az általános iskolához kötődtek, tekintettel arra, hogy Édesanyám korán meghalt, így 5 alkalommal váltottam általános iskolát az élethelyzetnek megfelelően. Visszaemlékezem két kitűnő testnevelő tanáromra, Mezőcsáton Nagy Gyula, míg a Tiszakeszi időszakban Kápolnai László tanár urak foglalkoztak velem.

Ebben az időszakban elsősorban azokat a sportokat gyakoroltam, amelyeket az adott iskolában lehetett, így kézilabdáztam, atletizáltam és sakkoztam is és visszaemlékezve részt vettem azokon az iskolai megmérettetéseken, amelyek akkoriban az iskolák között – általában megyei szinten – zajlottak. Ezeken a versenyeken általában dobogós helyezéseket értünk el. Egy jelentős időszakot Miskolcon is jártam általános iskolába, ahol cselgáncsoztam. 12 éves lehettem és nagyon szerettem azokat az edzéseket, de mielőtt eredményeket érhettem volna el, visszaköltöztünk Mezőcsátra.

Mikor, hogyan találkozott először a harcművészettel/küzdősporttal általában?

A fentiekben már említettem a judoval való megismerkedésemet, de igazán a harcművészettel, a karatéval középiskolás koromban ismerkedtem meg. 1978.-ban felvettek a miskoci Bláthy Ottó Erősáramú Szakközépiskolába és ebben az időszakban már Miskolcon elkezdődött a shito-ryu karate gyakorlása Mathilde de Jesus Pitty Hernandez vezetésével. Az edzések több helyszínen elindultak Miskolcon, és amikor a Bláthy Ottó Szakközépiskola tornatermében is elkezdődött a karate, akkor beálltam és azóta is gyakorlom a shito-ryu stílust.

Hogyan jellemezné/definiálná a harcművészetet és a küzdősportot?

A küzdősport definíció alatt megtalálhatóak különböző olimpiai hagyományos sportágak, úgyis mint az ökölvívás, birkózás, judo, és felsorolhatóak ide a különböző távol-keleti harcművészeti ágak is, úgy mint a sumo, kendo, kungfu, taekwondo, karate, stb. De a küzdősport alatt –amikor ezt az elnevezést halljuk – általában a sportra gondolunk, ahol szervezett körülmények között, versenyszabályok keretei között mérik össze a sportolók tudásukat.

Számomra bármelyik sportág, de elsősorban a Délkelet-Ázsiai harcművészeti ágak jelentik a harcművészetet.

Akkor mondhatja valaki magáról, hogy harcművészetet gyakorol, ha az abban való aktivitás áthatja a teljes életét, ismeri az adott harcművészeti ághoz tartozó filozófiai hátteret, annak megfelelően él és gyakorlatozik minden nap. Mindazokat a gyakorlatokat, amelyeket elméletben vagy gyakorlatban elsajátított az élete részévé teszi, ez nyilvánvalóan munkájában, emberi kapcsolataiban is kifejeződik minden területen. Azok akik a karate területén válnak harcművészekké, azoknak kötelező a bushido szabályait is betartani.

Saját stílusát mikor, hogyan ismerte meg? Miért ezt választotta? Megpróbálta magát több stílusban is?

Középiskolás koromban kezdtem el gyakorolni a shito-ryu karatét. Az a szerencse ért, hogy az általam választott középiskolában zajlottak az edzések, így a kapcsolat sorsszerű volt. Az iskolában Mathilde de Jesus Pitty Hernandez tartott edzéseket, aki Panamából érkezett Magyarországra, és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen kezdte meg bányamérnöki tanulmányait. 

Miskolcon abban az időben csak shito-ryu karate volt elérhető, de az is tudvalevő, hogy abban az időszakban bontogatták a szárnyaikat – elsősorban Budapesten – a különböző karate irányzatok, illetve Budapesten kívül még Szolnokot lehet az akkori karate fellegvárának tekinteni. (Furkó Kálmán). 

Lehetetlen volt, hogy ne próbáljunk ki más irányzatokat is, hiszen a karate szervezeti rendszere is akkor kezdett kialakulni. Én személyesen indultam mindenféle karate és más küzdősport versenyen. Már 1980-tól részt vettem a shotokan karate szabályai szerint rendezett versenyen (shobu ippon), illetve 1980-1985 között a Magyar Kyokushin Karate Válogatott kerettagja is voltam, ami nyilván azt is jelentette, hogy ehhez megfelelő eredményeket kellett elérnem az akkori Magyar Bajnokságokon, illetve Szolnok Kupákon. Szinte mindig ott álltam a dobogó valamelyik fokán. De természetesen a shobu ippon és a knock down szabályrendszereken túlmenően részt vettem taekwondo versenyeken is és rendszeresen indultam all-style, majd később kick-box versenyeken is. Így 1980-as évek elején itt is bizonyíthattam és 1985-ben, mint kick-box magyar bajnok én képviseltem Magyarországot súlycsoportomban a Kick-box Full-Contact Világbajnokságon.

A Világbajnokságon egyébként az akkori, több mint tízszeres világbajnoktól Massimo Liberatitól kaptam ki pontozással és az a megtiszteltetés is ért, hogy a Budapest Sportcsarnokban engem választottak ki, hogy Dominique Valeraval bemutató mérőzést vívjak, tízezer néző előtt. 

Mind a mai napig nagyon fontosnak tartom, hogy megismerjem a más stílusok mozgásanyagát, technikáit, hiszen ezekkel a saját stílusunk is fejleszthető. Többször részt vettem különböző stílusok edzőtáborain, más nagymesterekkel közösen vezetve, és nem csak gyakoroltunk, hanem összehasonlító elemzéseket is végeztünk különböző stílusok által gyakorolt technikákról.

Mit tart stílusa erősségének?

A shito-ryu stíluson belül is ma a hayashi-ha shito-ryu irányzatot gyakorlom. A stílusomról érdemes tudni, hogy a shito-ryu alapító nagymestere Kenwa Mabuni Okinawán megtanulta a shuri-te és a naha-te irányzatot is. Az egyikből később a shotokan, a másikból a gojo-ryu alakult ki. 

Így a shito-ryu ötvözte a két okinawai stílus jellemzőit és ezeket fejlesztve hozta létre a maga mozgásanyagát. A stílus erőssége a technikák részletes kidolgozása és nagyon magas szintű gyakorlata. A karate irányzatok közül a mi stílusunk ismeri – a fentiek miatt – a legtöbb katát, formagyakorlatot és ugyan minden alapstílus is adott katát a Világszövetségnek a versenyrendszeréhez, de számtalan világbajnok és világbajnoki helyezett shito-ryu katákkal éri el kiemelkedő eredményét.

Természetesen a küzdelemben is sikeresek a stílus versenyzői, hogy csak a magyarországi legsikeresebb versenyzőt S. Kovács Ádámot említsem, aki megnyerte a Világjátékokat Kaohsiungban Taiwanon. De el kell mondjam, hogy ma már a küzdelemben nem igazán a stílusjegyek döntik el a végső eredményt.

Kedvenc technikáiról beszélne?

Versenyzői időszakomban nagyon szerettem két katát, a seipai-t és a seienchin-t. Ezekkel a katákkal általában eredményes is voltam. Nagyon fontos számomra egyébként a karate kata technikák értelmezése, magyarázata, hogyan működik ez a valóságban, esetleg az önvédelem során.

Nagyon fontos, hogy mire a tanítványaim fekete övesek lesznek, akkorára legalább 60-70 olyan önvédelmi technikát sajátítsanak el, amely szinte bármilyen helyzetből történő támadásra megfelelő reagálást jelentsen számukra.

Egyébként a versenyzői időszakomban a legtöbb találatot lábtechnikával értem el, több rúgást is magas szinten alkalmazva. Természetesen ebben az esetben is nagyon fontos a lábmunka, illetve a kéznek a szerepe, hiszen a kedvenc technikát is elő kell készíteni a megfelelő módon, ahhoz pedig nem elég egy karate technika.

A mai napig is javaslom tanítványaimnak, hogy egy jó felkészültség mellett legyen néhány olyan technikájuk, amelyekkel bármilyen helyzetből pontot tudnak elérni.

Mesélne stílusa Magyarországi történetéről, mestereiről?

A korábbiakban már említettem, hogy Mathilde de Jesus Pitty Hernandez 1977-ben érkezett Magyarországra, 1978-ban költözött Miskolcra, ahol shito-ryu karatét kezdett el oktatni. A budapesti tartózkodása alatt a kyokushin és shotokan karate képviselőivel edzett. A shito-ryu alapítása 1978-ra datálható és a MATI sensei mesterei, Fumio Demura nagymester és tanítványa Pedro Ortega nagymester voltak. 

Magyarországon ebben az időszakban nyilván önálló szervezetet nem tudtunk létrehozni, és az akkori Szövetségben különféle szakágak, szakbizottságok működtek (shotokan, kyokushin-kai, taekwondo, all-style). Így mi az első szervezeti hátterünket a kyokushin szakbizottság biztosította. Ezért is adódott, hogy elsősorban a kyokushin szabályrendszerben versenyeztünk és emellett minden más lehetőséget kihasználva eljártunk a többi szakág versenyeire is.

A stílusunk jelenlegi formáját 1984-ben találtuk meg. Az ezt megelőző években többször hazalátogatott Hanshi Julius Thiry, magyar származású amerikai nagymester, aki az akkori karate Világszövetség bírói bizottságának tagja volt, nagyon komoly hatást gyakorolva a versenykaratéra.

Ebben az időszakban Ő már jelentősen segítette a magyar bíróképzést. Gulyás Péter a bírói bizottság akkori magyar elnöke és Popper György a Magyar Szövetség akkori vezetője hívták Magyarországra. Ebben az időszakban Kurdi Gábor akkor még shotokanos karate mester vette fel vele a kapcsolatot, hogy honosítsák meg Magyarországon a hayashi-ha shiro-ryu karate irányzatot.

Az Ő mestere egyébként Soke Teruo Hayashi volt, aki közvetlen Kenwa Mabunihoz tartozott. Az alapító nagymester halálát követően hozta létre saját irányzatát. Mi akik már korábban gyakoroltuk a shito-ryu stílust, ekkor csatlakoztunk Thiry mesterhez, hiszen korábban ilyen tudású és magas rangú mesterünk nem volt.

Én elmondhatom, hogy mind Hayashi mester, mind Masutatsu Oyama a kyokushin alapítójának edzésein is részt vettem és személyesen is ismertem őket. Hayashi nagymester halálát követően mi továbbra is a Thiry mester által vezetett Hayashi-ha Shito-ryu Világszövetséghez tartozunk.

Hogyan jellemezné a pozícióját/tisztségét a stílusában, a (szak)szövetségben?

 A stílusomban a Magyarországi Hayashi-ha Shito-ryu szervezetben alelnöki tisztséget töltök be és a stílus vezetőjével Shihan Kurdi Gáborral együtt mind a ketten viseljük a Shihan rangot, illetve mindketten 7.danos mesterek vagyunk. Szakmailag ez azt is jelenti, hogy megosztottuk a klubokat és mindketten az irányításunk alá tartozó klubok munkáját irányítjuk.

A Hayashi-ha Shito-ryu Világszövetségben pedig szintén tagja vagyok a Világszövetség szűk körű intézőbizottságának. Ez 3 főt jelent a Julius Thiry irányításával, akik jogosultak vagyunk az elnökségi ülések közötti időszakban is a stílusokat érintő legfontosabb kérdésekben a döntést meghozni.

A Magyar Karate Szakszövetség szervezeti munkájában 1991-től veszek részt. 1992-ben indult a Gyermek- és Ifjúsági Karate Világ Kupa versenysorozat, és így a verseny kapcsán a MKSZ Szervező Bizottságának az elnöke és ezzel párhuzamosan a Szövetség alelnöke is lettem. Ebben az időszakban a Szövetség elnöke Popper György volt és amikor az első Sporttörvény megjelent Magyarországon, a Sporttörvény rendelkezéseinek megfelelően létrehoztuk az új Magyar Karate Szakszövetséget 1996-ban. Ebben az új szervezetben is – Popper György elnöksége mellett – alelnöki tisztséget töltöttem be, elnökké pedig 1999-ben választottak meg.

A Szövetségbeli tevékenységem kapcsán a legfontosabb tény az, hogy a Szövetség több, mint 30 különböző stílusirányzattal tart kapcsolatot és létrehoztuk a 3 versenyrendszerünket, amely biztosítja, hogy minden karate irányzat részt tud venni a Szövetség működésében.

Stílusa jövőjét hogyan látja hazánkban és külföldön? Mennyire azonosul vele?

Ahogyan más karate irányzatokban is a különböző stílusszövetségek hazánkban is folyamatosan szaporodnak. Évről-évre újabb stílusok jönnek létre, ami azt is jelenti, hogy ezek a szervezetek egyre kisebbek lesznek és így szükségük van az együttműködésre. Pl. 1-1 világversenynél a shito-ryu stílusban is szívesen látjuk a különböző shito-ryu nemzetközi szervezetek indulását.

Hazai körülmények között a stílusunk az öt legnagyobb stílus egyike, versenyzőink mind hazai, mind a nemzetközi versenyeken kiemelkedő eredményeket érnek el. Külföldi viszonylatban a stílusunk elismert és egy növekvő pályán működő stílusszövetség, hiszen a Hayashi mester halálát követően fiatal stílusszervezet vagyunk.

Én személyesen nagyon szeretem a stílusomat. Szívesen ismerek meg más szervezeteket, más stílusok tevékenységét, azonban nagy valószínűséggel már ezt az irányzatot fogom a karate pályafutásom alatt követni.

Milyen fizikális és mentális képességeit, tulajdonságát köszönheti a stílusának?Milyen lenyomatot hagyott a stílus?

Nem biztos, hogy a stílusnak, de a karaténak feltétlenül nagyon sokat köszönhetek. Azt nem tudom, hogy ennek az irányzatnak köze van-e emberi és karate mesteri fejlődésemhez, de a mestereim és más stílusok mesterei is nagyon sok pozitív példát biztosítottak részemre.

MATI időszakában megtanultuk legyőzni a gyengeségeinket, akaraterőnket, illetve fizikai képességeink határait súrolva szinte elképzelhetetlen feladatokat hajtottunk végre.

A Thiry mestertől már egy bölcs vezetőnek a példáit, tapasztalatait igyekeztem ellesni, megtanulni. A konfliktuskezelésnek a különböző módszereit, hogyan viselkedik az ember mesterként, sportvezetőként, sportdiplomataként. Ezen a területen sokat köszönhetek Popper Györgynek is.

Nagy tisztelettel nézek Furkó Kálmánra, aki tényleg betartja a budo elveit, de egyébiránt az ember a hétköznapokban is egy-egy találkozásból, egy-egy új szituációból nagyon sokat tud tanulni és ezek által is fejleszthető a személyiség.  

Milyen nyomot hagy maga után a stílusában?

Azt gondolom, hogy elégedett lehetek a pályafutásommal, hiszen a karate minden részét kipróbáltam. Versenyzőként 3 versenyrendszernek is válogatottja voltam, majd dolgoztam edzőként, bíróként is. Edzőként szintén jelentős számú válogatottat sikerült nevelnem, bíróként a legmagasabb hazai szintű minősítést értem el.

Versenyszervezés területén 10 évig rendeztük meg Miskolcon a Gyermek-, Ifjúsági-, Junior és Felnőtt Karate Világ Kupát, amely a méretében és jelentőségének a világ egyik legnagyobb versenye volt. Emellett több hazai és nemzetközi versenyt rendeztem vagy vettem részt a rendezésben, beleértve európa-, és világbajnokságokat is.

Korábban a sportvezetői ténykedésemről már volt szó, de emellett a Nemzeti Sportszövetség alapításában részt vettem és mindaddig, amíg a Magyar Olimpiai Bizottságba be nem olvadt általános alelnöke voltam.

Jelenleg a MOB nem olimpiai sportágak tagozatának vagyok az alelnöke. Így az általam elvégzett feladatok, betöltött tisztségek nemcsak a stílusnak, hanem a magyar karate szintjén is jelentősnek minősülnek. Természetesen azok a dolgok, amiket megtettem, azok nemcsak a saját sikereim. Hiszen ezeket a feladatokat csakis úgy lehet ellátni napjainkban és a jövőben is, hogy magánéletemben támaszkodhatok a feleségemre, a családomra, ügyvédi tevékenységemben az iroda kitűnő munkatársaira és természetesen a Karate Szövetségben is kitűnő kollégáim vannak az irodában és elkötelezett tisztségviselők az elnökségben, illetve a bizottságokban. Köszönöm mindegyikőjük támogatását.

A stílusomban a jövőben szeretnék még többet foglalkozni a tanítással, szeretnék többet együtt lenni a közvetlen tanítványaimmal.

Megosztana egy mottót, egy gondolatot az olvasóval?

Tekintettel arra, hogy a beszélgetés túlment a sport keretein és érintettük a harcművészet világát is, ezért szívesen zárom a gondolatot egy szamuráj idézettel:

„…mint szamurájnak négy dolgom van: hűség az Uramhoz, hűség a baráthoz, adósság a család iránt és mindenek felett hódolat a kötelességnek…”