Laszák Zoltán viszont elveszítette világbajnoki övét.
A győzelem eufóriáját és a vereség fájdalmát is átélhette a magyar sportolókkal, aki április 14-én ellátogatott a Papp László Budapest Sportarénába, a Bellator hibrid, kick-box- és MMA-programmal érkező megagálájára. Egymást érték a nagy csaták a programban, így egészen biztos, hogy a rendezvényt sokáig nem fogjuk elfeledni.
Hajszálnyival ugyan, de jobbnak bizonyult Karim Ghajji a Laszák Zoltán elleni visszavágóján, így a magyar bunyóst legyőzve ismét ő lett a szervezet váltósúlyú kick-box világbajnoka. Ghajji és Laszák először a tavaly szeptemberi, TEK Gálával együtt érkező első Bellator Kickboxing rendezvényen mérkőzött meg egymással. Akkor Zoli óriási küzdelemben taszította le a trónról a francia fenegyereket – a meccs annyira izgalmas és szoros volt, hogy azonnal újrázásért kiáltott. A párbaj második felvonása sem hozott kisebb csatát, és akkor is nagy élményt jelentett a nézőknek, ha ezúttal nem a mi szánk íze szerint alakult a végeredmény.
A felek a Bellator kick-box programjának főmeccsén csaptak össze ismét, ahol jó darabig úgy tűnt, meglesz Laszáknak a címvédés. A magyar fiú mozgékonyságával, aktivitásával és kezdeményező fellépésével a mérkőzés első felét biztosan elvitte, ám a harmadik menet derekától Ghajji megtalálta a ritmust: beszorította Laszákot a sarokba, és nagyon komolyan megsorozta. Zoli a közönség fantasztikus szurkolásából erőt merítve kitartott, és gyürkőzött tovább – a végső két menetben azonban így is a franciának állt a zászló, aki ezzel a szeptemberihez hasonlóan szoros csatában, de ezúttal legyőzte Laszákot, és megosztott pontozással visszafoglalta a trónt.
A ring-interjúk roskadoztak a tisztelettől: az újrakoronázott király azt mondta, Laszák nagyon nagy harcos, remek ember, és szívesen találkozna vele a ringben még ezerszer, Zoli pedig a közönséget méltatta: annyira erősre sikerült a biztatásuk, hogy mindenkit végig ott érzett maga mellett a ringben.
Győrfi Csabának nem sikerült a bravúr: a thai boksz hazai mestere nem bírt az észveszejtő Raymond Daniels-szel. A váltósúlyú amerikai szupersztár a meccs elején azonnal beindította a show-t, és elkezdte számolatlanul szórni borzasztó látványos rúgásvariációit. Győrfi fegyelmezetten, szűk kettős fedezékét végig fenntartva igyekezett beszorítani mozgékony ellenfelét, ám ez csak ritkán sikerült neki. Amikor a második menetben komolyan elkapta Danielst a sarokban, és megsorozta, felrobbant a csarnok, azonban az ellenfél csakhamar kereket oldott, majd a gongszó előtt nem sokkal le is ütötte a magyar bunyóst. Győrfi hamar összekapta magát, az etap végigment, azonban a harmadik elején hirtelen minden véget ért: Daniels egy bordákra mért forduló rúgással megint leküldte Győrfit, aki ugyan ebből is felkelt, de az érkező ismétlésből már nem, és 37 másodpercnyire a záró felvonásban a bíró K.O.-val leintette a mérkőzést. A vendég az eredményhirdetés után azt nyilatkozta, nagyon kemény emberek teremnek Budapesten, Győrfi is csak mosolygott a legdurvább találataira, így Daniels egy pillanatra azt hitte róla, hogy ő a terminátor.
Magyar sikernek is örülhettünk viszont a kick-box felhozatal legnagyobb meccsei között, a pehelysúlyú Görbics Gábor ugyanis legyőzte Gabriel Vargát. Az összecsapáson a többszörös kanadai világbajnok a rá jellemző pontos és technikás bunyót mutatta be, Görbe meg szokás szerint borzasztó lelkeset, szívósat és rettenthetetlent. Kezdetben Varga sikerrel tartotta meg a távolságot a rohamozó magyartól, és kívülről dolgozott, ám Görbicsnek egy idő után sikerült megcsípnie őt, és többször is hatalmas ruházásban részesítette. Ezzel pedig eleget tett azért, hogy neki ítéljék a megosztott pontozásos győzelmet.
A különlegesek közt is különlegesnek számító bunyóst láthatott a magyar közönség, amikor a női pehelysúlyban versenyző Jorina Baars karrierje során először belépett a Bellator ringjébe. A holland lány a thai boksz veretlen királynője, és itteni debütmeccsén meg is mutatta, miért. Ugyan a szabályrendszer most valamelyest más volt, a verekedésének minősége egyáltalán nem: hibátlan harci gépként egyszerűen felaprította a hősiesen küzdő Irene Martenst. Az olasznak nem volt esélye: Baars hol majdnem kirúgta a ringből, hol durva térdeseivel büntette, hol a kötelekhez szorítva verte szét. Két leütést is összehozott, majd megérdemelten zsebelte be az abszolút egyhangú pontozásos győzelmet. Baars egyszerűen más szint.
Visszafogottabb bunyót hozott az újabb nagy sztár, Joe Schilling fellépése, aki a tavaly őszi gáláról már itthon is ismert Alexandru Negreával akasztotta össze a bajszát. Bár a középsúlyú amerikai romboló a rendezvényt megelőző sajtótájékoztatón még laza, két menetben lerendezett meccset ígért, ebből csak a laza valósult meg, azaz végig is ment a mérkőzés, és azért nem is nagyon kellett kapkodni a fejünket közben. Schilling nyugis tempóban legyalogolta, a kötélhez terelte, és ott ütötte keményen román ellenfelét, aki szorosan tartott kettős fedezéke mögül többnyire csak szemlélője és elszenvedője volt az eseményeknek. Olyannyira, hogy Schilling egy ponton hátat is fordított neki, és elsétált, kigúnyolva őt – a bírónak kellett szólnia, hogy azért mégiscsak dolgozni kéne, gyerekek. Ez még egyszer megismétlődött, de Negreának ezután is csak szórványos megiramodásokra futotta, Schilling meg ment tovább a megkezdett úton, el is vitte a mérkőzést egyhangú pontozással. Tőle ennél sokkal pörgősebb csatákat szoktunk meg.
A kick-box program mindkét felvezető meccsén magyar érdekeltségű bunyókat láthattunk. Az elsőn, váltósúlyban, Koncz Attila csapott össze Elszaszer Dáviddal. Itt Elszaszer látványosabb, vadabb technikákkal próbálkozott, melyet Koncz kissé konzervatívabb bunyóval igyekezett hatástalanítani. Kiegyenlített, vad mérkőzés volt, melyet Elszaszer nyert meg pontozással. A másik felvezetőn a pehelysúlyú Géczei Róbert szállt ringbe Enrico Piensi ellen. Ezen a meccsen minden csapást K.O.-szándékkal indítottak a felek, de mivel az állak is rendben voltak mindkét oldalon, itt sem láthattunk idő előtti befejezést, utolsó vérig való küzdelmet annál inkább. A záró felvonást az olasz fiú az adott és benyelt pofonok közepette is végigmosolyogta, míg Géczei szemlátomást már nagyon elkészült az erejével, a magyar bunyós viszont addig eleget tett azért, hogy egyhangú pontozással elvigye a győzelmet.
A két felvezető között a gála megemlékezett a tavaly, 77 éves korában elhunyt Antal János karatemesterről, a shotokan karate magyarországi megalapítójáról. A közönség és a sportolók felállva, egyperces néma csenddel adóztak a mester emléke előtt.
Igazi látványosság volt a kick-box-műsorról az MMA-ra való váltás. Miután szétszedték a ringet, a helyére a plafonról eresztették le a mindvégig ott lógó ketrecet az így szólott Zarathustra monumentális dallamára – ez önmagában felért egy műsorszámmal.
A hibrid Bellator-gála MMA-szekciójának számunkra legfontosabb mérkőzése fantasztikus sikert hozott. A nagy hazai ketrecharc-reménység, Borics Ádám Anthony Taylorral csapott össze, és a pehelysúlyú Kölyök már az első menetben feladásra kényszerítette ellenfelét. A győzelemig ugyanakkor nem volt sima az út, az amerikai kiszámíthatatlanul mozgott, és előszeretettel dobálta hatalmas jobbosait, melyek közül mindben ott volt a kiütés fenyegetése, így a kezdeményezően fellépő, és ellenfelét a kerítéshez terelni igyekvő Boricsnak nagyon elővigyázatosnak kellett lennie. Ezt nem sikerült maradéktalanul összehozni, Ádámnak csakhamar felszakadt a homloka és a szemöldöke, és vastag vércsík csordult le az arcán, aztán egy rúgása övön alulra csúszott, ami miatt egy időre meg is kellett állítani a meccset. Szerencsére az amerikai össze tudta szedni magát, és mehetett tovább az akció. Nagyon heves adok-kapok után Ádám egy pillanatra a földre került, ahol karfeszítéssel fenyegetett, de Taylor meglépett a slamasztikából – sikerélménye viszont nem tartott sokáig. A kerítésnél a magyar reménység ellenfele hátába került, fel is mászott rá, és hátizsák-pozícióból előbb kicsit megpüfölte a fejét, majd beakasztotta a hátsó fojtást, amire Taylor kopogással fel is adta a küzdelmet, kevesebb mint egy perccel az első menet vége előtt. Az aréna felrobbant, Borics pedig a bunyó utáni interjúban azt mondta, ez volt az álma, hogy egy ilyen nívós szervezetnél küzdjön, majd hozzátette, hogy ez még csak a kezdet volt. Így legyen!
Az MMA-meccsek között Boricsé után valószínűleg a női légsúlyú Lena Ovchynnikova-Helen Harper találkozót kísérte a legnagyobb érdeklődés. Ebben alighanem az is szerepet játszott, hogy a páros ukrán fele, amellett, hogy többszörös kick-box és thai boksz Európa- és világbajnok, még úgy is néz ki, mint egy modell. Lena azonban nem szempillát rezegtetni érkezett a ketrecbe, és ismét bebizonyította, mennyire kemény fából is faragták. Amit az első menetben kapott, attól ugyanis vele ellentétben a legtöbben simán feladták volna a küzdelmet: némi állóharc után Harper a földre vitte, és ott kíméletlenül megnyomorgatta. A brit lány full mountba küzdötte magát az ukránon, azaz kiült a mellkasára, és onnan sorozta tehetetlenül vergődő áldozatát, majd kimurába hajtogatta annak karját. Ovchynnikova tűrte a fájdalmat, és kibukfencezett a kutyaszorítóból, rögtön bele egy másikba, mert Helen ezután azonnal beakasztotta a karfeszítést. Nem volt viszont elég erős ahhoz a brit, hogy befejezze a meccset, Lena pedig ismét kifordult a slamasztikából, aztán a még mindig a karjára csimpaszkodó ellenfelét úgy szerelte le, hogy feltápászkodott, és kétszer is földhöz vágta a támadót. A második menetben óriásit fordult a kocka, egy rövid földharcos periódust leszámítva minden bunyó állva folyt, ami a rutinos kick-boxoló Lena terepe. Az ukrán lány ekkor kíméletlenül szétpofozta ellenfelét, olyannyira, hogy innen már nem is volt tovább: bár Harper végigbírta a menetet, a harmadik felvonás előtti szünetben a bíró megvizsgálta az állapotát, és úgy döntött, ez nem mehet tovább: TKO-val leintette a meccset. Az ünneplő Ovchynnikova a bunyó utáni interjúban aztán tett még egy szívességet a rajongóinak: elmondta, hogy legközelebb a súlycsoport másik kőkemény szépségével, az orosz Anastasia Yankovával szeretne megmérkőzni. A nagyfokú érdeklődés erre is garantált lenne.
Az MMA-program előmeccsén a pehelysúly egyik top versenyzője, Daniel Weichel mérkőzött meg a roppant rutinos John Teixeirával. Ez nem volt egyszerű találkozó, mert a felek egészen kiegyenlített erőt, képzettséget és tapasztalatot vittek a ketrecbe. Sakkozós, óvatos bunyó kerekedett közöttük, látszott, hogy mindketten tisztelik a másikat – viszont ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna nagy pofonok. A brazil versenyző már az első menetben felírhatott magának egy jókora leütést. Nem rohanta viszont le ész nélkül megszédült ellenfelét Teixeira, így Weichel össze tudta szedni magát, és jött megint a feszült, centizgetős pofozkodás. Ez így ment tovább a második és harmadik menetben is, viszont a brazil kezdeti előnye után a német magára talált, elkezdett többet adni, mint kapni, és el is vitte a meccset megosztott pontozással, a fantasztikusan tomboló, fanatikus rajongótábora legnagyobb örömére. Weichel a karja magasba emelése után nem is kertelt a mikrofonba: azt üzente a Bellator szervezőinek, jobban teszik, ha a jövő heti gálán odaültetik a ketrec mellé. Ezen rendezvény főmeccsén csap össze ismét a mostani bajnok Daniel Straus a volt bajnok Patricio Freirével – Weichel tehát bejelentkezett egy újabb címmeccsért.
Az est MMA-főmeccse sajnos nem ért fel a várakozásokhoz. Mint hogy a kihívó Leandro Higo nem tudott lefogyasztani a bajnoki súlyra, Eduardo Dantas harmatsúlyú bajnoki öve nem forgott kockán, és öt helyett csak három menetig tartott a találkozó – ezt utólag aligha bánta bárki is. A két brazil a háromszor öt perc alatt nagyon sokat mozgott, de nagyon kevés valódi akciót és találatot hozott. A kilencven százalékban kick-box-ból álló bunyó inkább volt ideges pantomim, mint valódi harc, és ez a pontozóbíróknak is alaposan feladta a leckét. Végül a bajnok Dantasnak adták a meccset, megosztott pontozással, bár az eredményhirdetést a közönség java része már nem várta meg.
A ketrecharc-felvezető meccsek után ennél sokkal szebb emlékeket őrizhetnek a rajongók. Itt az első összecsapáson a pehelysúlyú cseh Michal Horejsi és az ír Ryan Moore nézett farkasszemet egymással – de nem sokáig, mert csakhamar vízszintesbe ment át a küzdelem. Moore nagyon éles kézmunkájával már az elején alaposan szétverte Michalt, majd ugyanezt folytatta a földön is. Akár az első menetben le lehetett volna inteni a mérkőzést, de a bíró adott még egy esélyt a cseh fiúnak a bizonyításra. Horejsi nem tudott élni vele, a második menetben ugyanez volt a kotta, majd, már ismét állva, alig több, mint egy perccel a menet vége előtt Moore kegyetlen jobb könyököst akasztott Michal állára, lendületből megtérdelte, majd egy kis ground-and-pound után a bíró végre úgy döntött, eleget látott, és leintette a meccset TKO-val. A másik felvezető is a második menet végén ért véget. Itt Szombat Patrik és Kertész Máté csapott össze váltósúlyban. Rövid kóstolgatós, de olykor keményen be is találós periódus után Kertész a földre vitte Szombatot, és bár a nyaka egyből guillotine-fojtásba ragadt, ki tudta szedni onnan, és elkezdte ellenfele büntetését. Kertész hol full mountból, hol Szombat gyomrára feltérdelve ütötte riválisát a menet végéig. Ugyanez történt a folytatásban is: levitel, guillotine, szabadulás, full mount, térdelés és ütlegelés, míg a bíró le nem intette a meccset, és ki nem hirdette Kertész TKO-győzelmét.
Nagyszerűen sikerült a Bellator második budapesti látogatása. A néhány visszafogottabb meccset bőven feledtette a többi összecsapás óriási bunyója, a hazai rajongók boldogan fotózkodhattak a díszvendéggel, a legendás Royce Gracie-vel és a Bellator-bunyós, ám most csupán szakkommentátori feladatot ellátó szövegelőkirály Chael Sonnennel. Fájó vereségből is jutott, ám sem Laszák Zoltánnak, sem Győrfi Csabának nincs szégyenkeznivalója, hatalmasat küzdöttek mindketten, Borics Ádám hektikus, de nagyszerű győzelme pedig igazi ajándék volt a hazai MMA-nak. Jöhet a következő magyarországi gála!
