Nemcsak magyar rendőrök, honvédok, TEK-esek, tűzoltók és mentősök esnek egymásnak november 17-én a BOK Csarnokban, hanem az ingyenes küzdősportgála fénypontjaként profi K-1 harcosok is összecsapnak. Nehézsúlyban Nnadi Kristóf és Breszkó Bence szikrázó csatájára lehet számítani a hatodik TEK-gálán. A White Angel becenévre hallgató Kristóffal beszélgettünk.
– White Angel. Érdekes becenév…
Nnadi Kristóf: Érdekes a sztorija is! Már túl voltam két-három meccsem a Harcosok klubja szériában, amikor Bandi bácsi, a ringszpíker odalépett hozzám, hogy kellene egy jó becenév. Elkezdtem agyalni valami frappáns, megjegyezhető, de mégis tiszteletet parancsoló néven, csak beleestem abba a hibába, hogy ezt nem a nevezőasztalnál tettem meg, hanem néhány méterrel arrébb. Az egyik csapattársam felfigyelt erre, és jól megtrollkodott, leadta helyettem a White Angel nevet, ami azóta rajtam ragadt.
– A nevetésedből ítélve jól sejtem, hogy idő közben megbarátkoztál vele?
NK: Igen, az paradox helyzet állt elő, hogy a kicsit gúnynévnek induló dologból igazi becenév lett, amit megkedveltem.
– Breszkó Bence viszont nem számíthat angyali viselkedésre tőled a ringben, ugye?
NK: Bence ismer engem, tudja, hogy milyen a harcmodorom, így nyilván azzal is tisztában van, hogy nem fogom megkönnyíteni a dolgát.
– Korábban kétszer harcoltatok egymással, 1–1-re álltok. Mire számíthat tőletek a közönség?
NK: Biztos vagyok benne, hogy mindketten hozzuk a formánkat, és megpróbáljuk kiaknázni a másik hiányosságait. Nem lesz könnyű meccs egyikünknek sem, tüzes, pörgős küzdelemre számítok. Azon dolgozom, hogy a védekezési és a támadási stratégiámmal meg tudjam lepni Bencét. Új technikákat gyakorlok be, illetve a régieket felfrissítem, tehát nem ugyanazokat a kombinációkat akarom hozni, mint korábban.
– Hogy állsz a felkészüléssel?
NK: Elégedett vagyok, jól haladok. Ahogy belefért az időmbe, heti hat–tíz edzéssel készültem eddig, de most jön majd a balatonlellei edzőtábor, ahol napi három–négy edzést tervezünk, és ott lesz lehetőség tovább fejlődni fizikailag és technikailag egyaránt.
– Idén végeztél az Óbudai Egyetem mesterképzésén mechatronikai mérnökként, és felelősségteljes munkát végzel. Mennyire nehéz összeegyeztetni ezt a sporttal?
NK: A heti hat–tíz edzés úgy jött össze, hogy tartok két pihenőnapot, ami fontos a regenerálódás miatt, a másik öt napon pedig amikor belefér, reggel és munka után is edzem. Volt nemrég egy sérülésem, ami miatt le kellett állnom, és akkor nem éreztem magam teljes embernek. Ha reggel kardiózom, felfrissült vérárammal megyek munkába, és ott sokkal jobb szellemi teljesítményre vagyok képes. Utána pedig az edzésen le tudom vezetni a napközben összegyűlő feszültséget. Harmóniában van a kettő egymással. De mivel nem megélhetési sportoló vagyok, természetesen a munka és a magánélet előrébb helyezkedik el. Ha egy fontos projekt miatt tovább bent kell maradnom dolgozni, utána extra fáradtan nincs sok értelme edzeni.
– Mennyire áll kiemelt helyen a TEK-gála az évedben?
NK: A nyár közepe óta lényegében edzőmmel, Erdős Józseffel, valamint a Thaywondo Hungary S.E. segítségével csak erre készülünk. Az azóta létrejött meccseim mind a TEK-gáláig vezető út egy-egy lépcsőfokai voltak. A már említett sérülésem utáni kihagyás miatt visszaestem kicsit, de gőzerővel dolgozom azon, hogy elérjem a tavaly év végi formámat, mert arról gondolom, hogy méltó lenne a TEK-gála színvonalához. Külsős, meghívott versenyzőként szeretnék bizonyítani, és nemcsak magam, hanem társedzőm, Droppán Attila miatt is. Ő évek óta sikeres szereplője a gálának, ma már TEK-esként, korábban pedig a VIII. kerületi rendőrkapitányság tagjaként ért el szép eredményeket. Szeretném az ő hírnevét is öregbíteni.
